Ha velem vagy, minden úgy ragyog!
Boldog vagyok, ha rám mosolyogsz.
Amíg fogod a kezemet, nem félek,
Mert elhiteted velem, hogy győzhetek.
Miközben csókolod ajkam, kiürül a fejem,
Ám amint egyedül maradok, démonok jönnek.
Átveszik a helyedet szívemben,
Minden porcikám szüntelen retteg.
"Úgysem sikerülhet", "úgyis elhagy" - súgják -,
"Magadra maradsz végleg, s ez a te hibád."
Mert miért is nem tudsz úgy működni,
Úgy gondolkodni s érezni, mint mi?
Az élet játék, adott a cél;
De akkor mégis miért nem élsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése