Virágillatos
réten
A magas fűben fekszel
Egymagad.
Kezed-lábad kinyújtva
Szemeid lehunyva
Csodát kapsz.
Orrodra szállt egy lepke,
Színpompás és picike,
Ártatlan.
Bőrödet csiklandozza
A kíváncsi kis rovar:
Tapogat.
Kinyitod szemeidet
Hogy megfigyeld vendéged;
Szép, igaz?
Csápjai oly' hosszúak
S kecses lábai, mind a hat...
Varázslat.
Pödörnyelvével ízlel,
Ízlelget hát tégedet:
Tapasztal.
Pontszemével rád pillant,
Tökéletes e pillanat;
El ne hagyd!
Szárnyai a legszebbek
Mint szivárvány esőben:
Fátyol-lap.
Kék virágot szakítasz
S érkezik egy fuvallat
Nem szabad!
Te szinte nem is érzed,
De pillangód elröppen
Magasra.
Kezeddel utána kapsz,
Pedig már most beláttad:
Hiába.
Ígéred a lepkédnek
Orrod az övé lehet
Maholnap.
