Régvolt, titkos beszélgetések,
Bolondozások, nevetések...
Emlékek. Ez maradt belőled.
Lelkemből mintha kiradíroztak volna:
Apró jelek, nyomok maradtak utánad.
Akárha megszűnnék lassacskán számodra.
Vagy megszűntem már? Gyakran érzem.
Van, hogy magamat sem érdeklem.
Vajon várjak még rád? Jobb lenne?
Nincs megoldás. Lásd, véget ért a közös kaland.
De kötelékünkért könnyet csak én hullattam,
Te egyedül hagytál, hát egyedül gyászoltam.
A padlót nézem. Az érzelmek,
Amelyeket itt hagytál nekem,
Egyszerre törnek fel belőlem.
Torkomon nem jön ki hang,
Csak a könnyeim folynak.
A szívem darabokban.
Egyszer talán majd elfogadom,
Hogy neked sosem voltam fontos.
