2018. március 23., péntek

Rejtve marad

Tapasztalatlanságom nincs hasznomra,
Nem tudom, mit vessek inkább papírra,
És mit merjek szóban kimondani;
Mert azt már nem tudom letagadni.

Ha őszintén elmondom, mi szívemet nyomja,
Tán ellök magától mindenki, aki drága.
Kölcsönös-e a szeretet? Vagy ez csak megszokás?
Függőség, esetleg tagadhatatlan vonzódás?

Egy nap talán őszintén szólok hozzá,
S meglátja ő, milyen vagyok igazán.
Meglátja bizonytalan énem,
Céltalanságom, kétségbeesésem...

És akkor egyedül maradok végleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése