2017. augusztus 29., kedd

Igazság

Régvolt, titkos beszélgetések,
Bolondozások, nevetések...
Emlékek. Ez maradt belőled.

Lelkemből mintha kiradíroztak volna:
Apró jelek, nyomok maradtak utánad.
Akárha megszűnnék lassacskán számodra.

Vagy megszűntem már? Gyakran érzem.
Van, hogy magamat sem érdeklem.
Vajon várjak még rád? Jobb lenne?

Nincs megoldás. Lásd, véget ért a közös kaland.
De kötelékünkért könnyet csak én hullattam,
Te egyedül hagytál, hát egyedül gyászoltam.

A padlót nézem. Az érzelmek,
Amelyeket itt hagytál nekem,
Egyszerre törnek fel belőlem.

Torkomon nem jön ki hang,
Csak a könnyeim folynak.
A szívem darabokban.

Egyszer talán majd elfogadom,
Hogy neked sosem voltam fontos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése