2017. június 2., péntek

Álom

Álmaimban ott vagy velem,
Minden nap fogod a kezem.
Megnevettetsz, majd szívedbe zársz,
Meghallgatod lelkem panaszát.

Melletted nem vagyok egyedül,
S előbújhatok a fal mögül.
Csak te láthatsz engem igaz valómban,
Neked mutatom meg rejtett oldalam.

Összeköt minket tengernyi emlék,
Sok boldog pillanat, rengeteg kép.

Amikor ezek sorban eszembe jutnak,
Meseszép álmom hirtelen megszakad.

Kipattannak a szemeim, jobb kezem téged keres,
De már nem vagy itt, karom többé nem ölelhet.
Véget ért a tündérmese, véget ért az élet.
Nincs ember, aki a helyedbe léphet...

Könnyek futnak le az arcomon,
Némán üvöltöm el bánatom.
Elképzelem, hogy testembe éles fájdalom nyilall,
Ahogy a műszerek fogságából kitépem magam.

Elvettek téged tőlem, de tudod mit?
Megkereslek, bárhol bolyongj is!
Otthon híján mégis van hazám:
Melletted van a Megnyugvás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése