2017. február 12., vasárnap

Féreg

Évek óta messziről figyellek,
Hogy véletlenül se vegyél észre.
Ne vedd észre, hogyan érzek,
Ne lásd, mit rejt szívem mélye.

Ha megismernél, nem kellenék,
Ellöknél magadtól, nem kérdés.
Mert hogyha közelembe férkőzhetnél,
Rájönnél: bennem nincs más, csak üresség.

Ezért kihasználok minden esélyt,
Minden embert, minden múló szeszélyt,
Hogy azt hihessem, enyém lettél.
Nagyobbat álmodni sem mernék...

Te töltöd ki minden egyes gondolatom.
Csakis téged szeretlek - ezt mondogatom,
Míg másokon rendre kegyetlenül átgázolok,
S érzéseiket puszta szavakkal porrá zúzom.

Az enyém lesz az összes érzés,
Mert sosem múlik a kísértés!
Magamévá teszek minden apró bizsergést,
Minden kedves mosolyt, égő vágyat, s halk nyögést...

Lemondtam rólad, sosem kaphatlak meg,
Boldogságom nélküled nem létezhet.
A viszonzott szerelem csupán vágyálom lehet:
Egy ilyen féreg kívánsága nem teljesülhet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése