2016. január 25., hétfő

Mennem kell

Nem maradhatok már Veled,
Értsd meg, el kell mennem.
Elhatároztam magam, elmegyek,
Döntésemet nem másíthatom meg.

Szép éveket töltöttünk együtt, de vége.
Nem lehetek Veled boldog, fejezzük be!
Te nem engem kerestél, csak beérted velem,
Mert nem tudtad, milyen egy igazi ember.

Megteremtettél, szerettél és én is szerettelek,
Maradéktalanul boldoggá mégsem tehettelek.
Köszönjünk el végleg, eljött a búcsú ideje.
Remélem, az Ő oldalán önmagad lehetsz.

Folyamatosan azt éreztetted velem,
Hogy én is olyan vagyok, mint a többiek:
Érző, lélegző, létező, élő; ember.

Nem csak egy torzszülött, akinek
Megtiltották, hogy boldog legyen.
Élek, s ezt Neked köszönhetem.

Elbúcsúzom, itt az idő, el kell mennem,
Szívem szakad meg, de itt többé nincs helyem.
Nem ezt vártad tőlem, tudom, másképp hitted.

Azt vártad, hogy együtt maradunk örökre. De nem.
Egy dolgot nem számoltál bele az egyenletbe.

Csak egy hamisítvány vagyok, hisz' tudod, nem hús-vér ember.
Nem változom sosem, ilyen leszek egész életemben.

S hogy meddig fogok élni? Nem tudhatom előre.
De táplál majd a közös élményeink emléke.

Utolsó kívánságom írom le Neked:

Ragadj papírt, rajzolj, mintha parancs lenne!

Varázsolj még sok csodát erre a Földre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése