2015. április 25., szombat

A Pillanat

Ha két sebzett szív egyszerre dobban,
Abban az egy, hosszú pillanatban
Rajtuk kívül a világ megszűnik létezni,
S csak ők képesek egyedül levegőt venni.

Még abban a fülledt, fojtogató légben is,
Ahol érzéki csókjaik egymást követik,
Mik az egyetlen biztos pontot jelentik,
A jelen-lét, a most számít csak őnekik.

Testük egybeforr egy forró ölelésben.
Suttogásuk, hangjuk betölti a csöndet.

Az idő telik, s ők egymás karjában pihennek.
És álomra hajtják fejüket - elégedetten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése