2014. január 23., csütörtök

Várakozva

Bármerre nézek, boldog párocskákat látok.
Szinte szó szerint tele van velük a város!

Zavar, idegesít, bosszant, hogy Ők,
Akiknek semmi gondjuk, éltető
És felemelő érzést kapnak
Jóformán ingyen, ajándékba.

Mert küzdöttek vajon érte?
Hogy valaki Őket szeresse?
Dehogy küzdöttek! Ám ez kicsit se számít.
A férfiak többsége úgyis csak ámít...

Sose lesz senki igazán, valóban boldog,
Mert őszinte és tiszta érzés nem kavarog
Egy élő ember szívének
Elrejtett zugaiban se.

Egy jó hazuggal talán én is beérem.
Róla legalább bizton tudja az ember,
Hogy minden egyes szava hazugság.
Nem törne össze bennem egy világ...

És nem lenne meglepő, ha hirtelen
Új kurvát találna, s feladna engem.
De ismerem magam, talán túl jól már:
Bizony én egyszer Őt is megsiratnám.

Hova tűntek hát a valódi, igaz emberek?
Hol késik már a hű lovag, kit minden lány keres...?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése