2014. január 12., vasárnap

Vágy

Gyakran eluralkodik Rajtad a vágy;
Az a türelmetlen, édes sóvárgás,
Melyből később se akarsz engedni, sőt:
Követeled, hogy álljon meg az idő.

Ezáltal akarod kiadni magadból
A mindennapokban szívedben megbúvó
Feszültséget. De közben pontosan tudom,
Hogy őszintén vágysz rám. Hogy miből gondolom?

Egyszerű. Ahogyan tekinteted az enyémbe fúrod,
Saját tükörképem, kiéhezett énem látom viszont
Csillogó szemeidben. "Mikor kezdjük végre?" -
Kérded sóvárogva. "Azonnal kezdd el, kérlek!" -
Felelem erre. Abban a pillanatban
Benned valami láthatatlan elpattant.

Lemondtál róla, hogy gyengéd legyél.
De ne félj, én is! "Hatolj már belém!
Siess, hallod?! Légy már végre csak az enyém...!"
Eluralkodott fölöttem az ösztönlény.

Egybefónodva, de nem lágyan ringatózva,
Hanem vadul, eszünk teljesen kikapcsolva
Adtuk át magunkat a jóleső mámornak,
Amely a kellemesen hűvös éjszakában
Még intenzívebb lett, s röpített a magasba.
Egy új kezdet volt számunkra az az éjszaka.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése