2014. január 17., péntek

Ragaszkodás

Sosem bántott még meg ennyire senki,
Ezt egyedül Te tervelhetted így ki.
Elérted, hogy közel engedjelek magamhoz,
S az én szívem végül szanaszéjjel szakadjon.

Édes szavakat suttogtál a fülembe,
Melyeket én akkor naivan elhittem...
De ez már mind a múlté.
Azóta, nézd, felnőttem én.

Nem dőlök be többé a mézédes szavaknak,
Inkább én leszek az, aki átver másokat!
Az évek során nem egy szívet összetörtem,
De bűntudatot, bármilyen furcsa, nem érzek.

Életemre még mindig hatással vagy,
Pedig annyira nagyon próbáltalak
Kitörölni Téged a múltamból!
Talán nem gondoltam én ezt át jól.

Ma véletlenül megpillantottalak Téged.
Nem egyedül voltál: engem ez meg sem lepett.
Fiatal, szőke lányka karolt beléd...
Új életed vette már rég kezdetét.

Mellette boldognak tűnsz. Valóban az vagy?
Rosszul érint, hogy az a lány jobb énnálam.
Sok évig kitartóan próbáltam kiszeretni Belőled,
De egyszerűen nem ment. Máig fáj, hogy nem jártam sikerrel.

Be kell, hogy valljam magamnak a nyilvánvalót,
Ez a lány elfeledni Téged képtelen volt.
Még mindig Te vagy számomra az igazi,
S örök életemre az is fogsz maradni.

De ezt már sosem fogod megtudni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése