2014. január 28., kedd

Ma lesz vége?

Képzeld el: sötét van;
Csak árnyak látszanak,
Melyek mögött halvány,
Pislákoló fényt látsz.

Egyedül vagy. Hazafelé igyekszel.
Otthon vár Rád valaki, akit szeretsz.
Rá gondolsz, s a feltételezett jövődre,
Melyben boldogan öleled Őt kebledre.

S hirtelen furcsa neszt hallasz
Magad mögül. Az apró hang
Visszapillantásra ösztönöz rögvest.
S Te egyből engedsz az ösztöneidnek.

Alig kivehető árnyat veszel észre,
Akinek valami megcsillan kezében...!
Egész testedben megremegsz.
Nem tagadhatod, hogy rettegsz...

Így pedig készpénznek vehető,
Hogy nagyon ízletesnek tűnő
Prédává váltál a Téged üldöző
Szemében. Eljön vajon az az idő?

Az idő, amikor el tudsz szaladni
Előle? Vagy itt fogod bevégezni?
Nem! Eldöntötted immár, hogy nem adod
Olcsón a bőröd! Követőd meglakol...

Folyton hátrafelé tekintgetsz.
Egyszerűen félsz, mi lesz Veled.
Már torkodon érzed a kés pengéjét...
Ma ér utol vajon a nagybetűs Vég?

Reccsen egy faág. Közel van már!
Az utcán Rajta kívül nincs más...
Várod a jelet, hogy futásnak eredj.
Hátha megmenekülsz sikeresen...

S hirtelen valaki a nevedet mondja.
Téged szólít az ismeretlen alak...
Minden mindegy, nem számít semmi
Alapon megállsz. És Őneki...!

Megcsillan a szeme. Ajka láthatatlanul
Mosolyra húzódik. Ideje, hogy tanulj!
Ne ítélj megalapozatlanul!
Így nem sül majd el a dolog balul.

Az alak közelebb lép hozzád.
Arcát láttatja a fénysugár...
Eléd jött szerelmed,
Hogy Téged meglepjen.

Előtted áll Ő, s szótlanul vár,
Neked valamit mondani kíván...
Keresi a szavakat. De még áll,
Ott áll még mindig előtted némán.

Végül szóra nyitja száját.
Azt mondja, hogy régóta várt
Terád, míg ki nem léptél a nagy vaskapun,
Hogy aztán sietve hazafelé indulj.

Olyan gyorsan haladtál Te előre,
Hogy egyszerűen nem vetted Őt észre!
S eltűntél szeme elől, s Ő nem tudhatta,
Hogy Te ma egész más úton indulsz haza.

De nem számít, hisz nem történt baj!
Ám Téged érdekel, mi volt az,
Mi ijesztően festett a gyér fényben.
Választ akarsz kapni a kérdésedre.

Ahogy szerelmed szemébe nézel,
Rájössz, mi is volt az. Észreveszed.
Meglátod nála a csillogó, fényes
Fegyvert. Tehát Te sajnos nem tévedtél.

Hitetlenkedsz. Hátrálsz.
A biztonságba vágysz.
De be kell lassan ismerned,
Hogy biztonságod elveszett.

Ekkor megtámad. Rádront, s
Nem ad magyarázatot.
Feladod. Ha ez a sorsod,
Hát eldöntöd, hogy vállalod.

Szép, de rövid életed volt. Csak ezzel
Az egy nappal nem vagy Te kibékülve.
Lehajtod a fejed. Egy szót mondasz.
Ő beléd mártja a kést. És meghalsz.

Összeesik élettelen tested,
Amit egykori drága szerelmed
Biztonságos helyre eltemet.
És elhullajt érted sok könnyet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése