2014. január 28., kedd

Hiányod fojtogat

Egyedül fekszem én este és egyedül kelek reggel.
Akkora ürességet érzek, mikor nem vagy mellettem!
Bárcsak itt lennél velem
És mondanád, hogy szeretsz!

Levegő után kapkodva
S könnyeimen át bámulva
Jövök én rá arra:
Hiányod fojtogat.

Hozzád szeretnék bújni,
Meg akarlak ölelni,
Meg akarlak csókolni!
Úgy szeretnélek látni...!

Várom mindig a holnapot,
Hátha utadba visz a sors...
Meg kell állapítsam:
Hiányod fojtogat.

Te vagy nekem a Béke,
a Megnyugvás szigete.
Ha aztán végre Veled vagyok,
Nem is érdekelnek a gondok.

De ha távol vagy is éntőlem,
Tudnod kell, mennyire szeretlek!
Legyen eszedben egy dolog:
Hiányod fojtogatni fog...

Míg a távolság el nem fogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése